Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: november, 2015

Előszoba is átalakítva

Kép
Adott volt egy kicsi előszoba, amibe maximum egy kétfős család (szigorúan nem cipőmániás) cipői, szezonális kabátjai, néhány sapka - sál fértek volna csak el, nem egy százlábú, cipőmániás nagycsalád cipőarzenálja, nem is beszélve a sok - sok kabátról, különböző sálakról, kesztyűkről, sapkákról.




 Ez a három bútordarab próbált kiszolgálni egy 4-5 fős családot - a képeket a netről szedtem le, nem saját fotók.

Péter kicsit nézegette a helyiséget, papíron tervezgetett, aztán nekilátott a munkának.
A bútorok ismét épületfából készültek, az igényinkhez igazodva.

Lépjünk hát be:


A lépcső adta hely maximálisan ki lett használva. Végig polcozott - mindenkinek saját polca lett.



A fogas passzol a lépcső ritmusához, ami ad egy fajta harmóniát, valamint megengedi, hogy az előszobafogas egy része a villanykapcsolók alá essen, ezzel helyet nyerünk, illetve mindenki a maga magasságához mérten tarthatja a kabátjait, amivel elkerüljük a kabátok ráncigálást is.

Egy egyszerű előszabatükör,


alatta egy szin…

Karécsonyi szobabelső

Kép
Ez úgy ahogy van, nagyon tetszik most nekem. Talán, mert a hóesésre emlékeztet, ami ma délelőtt (bármilyen paradoxonnak is hallatszik de,) megmelengette a lelkemet.

Antik virágtartó

Kép
Egy kedves ismerősöm nagymamája hagyatékából került hozzám ez a virágtartó egy másik társával, ami jelenleg még a műhelyemben teljesít szolgálatot.

Meglátszik rajta az idő, ennek ellenére szerettem így is. Sokáig így állt, és azon tanakodtam, hogy csak waxoljam át, vagy tartsam magam az eredeti elképzelésemhez, miszerint lefestem "öreg fehérre".


                                                      Végül a festés mellett döntöttem.



Két réteg festés után csiszoltam, helyenként erőteljesebben


 és waxoltam.




Nagyon szép lett, nem bántam meg.




Műhelyem

Kép
Tavaly december elején a kéthelyiséges melléképületünk egyik helyiségét megkaptam műhelynek. Akkor volt itt még annyi minden. Egy itt maradt hatalmas gép, apukám cuccai, stb.


Annyit csináltunk csak, amennyit nagyon kellett ahhoz, hogy dolgozni lehessen benne, és lekerülhessenek a cuccaim a lakásból. Világos, és a nagypapám ősöreg satuasztalán jól el lehet férni. Így telt el a tél.  Víz, fűtési lehetőség megoldott volt, tehát funkcionált.


Aztán idén tavasszal kibontottuk csipkerózsika álmából ennek a helyiségnek az oldalsó ajtaját, ami lehetővé tette, hogy külön bejáratú legyen a két "szoba".





 Nyár elejére végre elkerül a teret uraló hatalmas gépezet is, így aztán azonnal nekiálltam a sok felhalmozott bútort a falhoz tologatni, és némileg rendet rakni. Az "Ember" kérdezte, hogy "Rékácska fotókat nem készítesz?" Minek?- válaszoltam én. Ez még így is olyan szedett-vedett, hogy nincs értelme dokumentálni. Ide kőműves kell, aki az ajtó fölötti lemálott vakola…